Top 10 gyakori kérdés (és néhány tévhit) a SEO-val kapcsolatban

Van egy jó hírünk! A keresőoptimalizálás szerencsére nem olyan, mint a foci, és nincs 10 millió fotelszurkoló, aki mindennél jobban ért hozzá, és ezt terjeszti is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne léteznének tévhitek és gyakori kérdések a SEO kapcsán, ezért összegyűjtöttük a 10 leggyakoribb és legérdekesebb feltevést.

Hogy kiknek lehet hasznos ez a tudásbázis? Nemcsak azoknak, akiket érdekel a SEO, hanem azoknak is, akik szeretnének hasznot húzni belőle (például úgy, hogy elkerülik a gyakori hibákat).

Valószínűleg nem csodálkozol azon, hogy melyik kérdést vettük előre:

1. Mennyi idő alatt lehet releváns eredményeket elérni?

Avagy mennyi idő alatt kerülhet valaki a vokálból az első találati oldalra? Sőt, rögtön az első helyre!

Hadd mondjak el valamit ezzel kapcsolatban, és ezt a te érdekedben teszem: ezen a piacon mindenkinek van egy varázsgömbje, amiből aztán kiolvassa a potenciális érdeklődőknek a választ, és még garanciát is vállalnak az eredményre, csak valahogy mégis mi dolgozunk párhuzamosan több száz cégnek, és még mi sem tudjuk megmondani…

Hogy ez miért fontos? Azért, mert mi mindig elmondjuk, hogy erre a kérdésre nem adható adekvát válasz, és nincs objektív matematikai képlet, amit használva tuti befutó lehet valaki. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az csak be akarja fizetni a villanyszámláját a te pénzedből, de nem gondolkodik felelősen a feladatáról.

A jó helyezéshez idő, tudás és alázatos munka kell. Tervezni kell és lehet, de egy olimpikon esetében sincs olyan, hogy ha ezt és ezt követi, akkor tutibiztos, hogy ő lesz a bajnok.

2. Számít az, hogy .hu vagy .com végződésű az adott domain?

Főleg akkor, ha valaki a magyar kereséseknél szeretne jobb helyezést elérni…

Igen, minimálisan számít az, ha te például .hu kiterjesztésű domaint használsz a magyar piacon, de szerencsére ezen már túljutottunk egy ideje. Az persze természetes, hogy a nemzetközi viszonylatban jobban jársz a .commal, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon egy ilyen domainnel még a labdába se rúghatsz. Felhasználói szempontból itthon célszerűbb és egyszerűbb lehet a .hu (hiszen ez jut először az emberek eszébe), de a Google nem fog megbüntetni azért, ha te mégis a .comot választod.

Ugyanez a helyzet a hazai versus külföldi hosztolással is, vagyis azzal, hogy vajon jó ötlet-e külföldi tárhelyen tartani a weboldalt. Egyrészt nem éri hátrány azt, aki így tesz, másrészt szerintünk ezek a szolgáltatók dimenziókkal jobbak a hazaiaknál. Az persze más kérdés, hogy linképítésnél számít az, hogy magyar legyen a host, de ez már egy másik téma.

3. Kell-e a kulcsszónak szerepelnie a heading tagekben, vagyis a címsorokban?

A rövid válasz: mindenképp.

A H1 tag feltétlenül tartalmazza a fő kulcsszót, és a H2-k közül is érdemes legalább az egyikben használni azt. Mindegyikben nem szükséges, bár ez a fajta overkill (halmozás) itt működhet.

A lényeg, és ezt fentebb is elmondhattam volna (az első kérdésre adott válaszom kapcsán): organikusan csináld, és nem kell erőlködni. Van az a mondás, hogy írj szívből, revizionálj fejből; ez itt is igaz. Írd ki a lényeget magadból, és utólag ügyelj arra, hogy a szövegben és a címsorokban benne legyen a kulcsszó, de ne fordítva csináld, és ne azt figyeld, hogy miképp lehet legalább hússzor szerepeltetni a tartalomban azt, hogy „jó fogorvos Budapest”.

4. Mennyire fontosak a belső linkek?

Avagy mennyire érdemes egy blogcikket telepakolni saját linkekkel?

Normális keretek között ez a szempont elég fontos, úgyhogy érdemes is rá figyelni. Egy korábbi tanulmány amúgy bebizonyította, hogy a helyezések cirka 10-14 százalékban korrelálnak azzal, hogy mit linkelünk belsőleg.

A jó horgonyszöveg kattintásra ösztönző (mert nem baj, ha a Google mellett az olvasó is felfigyel rá), és pontosan egyező kulcsszóra is bátran lehet linkelni, mert ezt ebben az esetben a Google nem fogja manipulációnak tekinteni (szemben az oldalon kívüli linkeléssel).

Éppen ezért mindig javaslom a belső linkek elhelyezését. Aki nem él vele, az egy fontos és ingyenes lehetőséget hagy az asztalon.

5. Honnan tudja a Google, hogy mi a minőségi tartalom?

Sokan nem értik, hogyan képes egy algoritmus megállapítani azt, hogy vajon minőségi tartalommal van-e dolga, hiszen a robotok még nem érthetik az ilyen nüanszokat. És egyáltalán, álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

A hibát egyesek ott követik el, hogy emberi fejjel akarják megérteni az algoritmusok működését, miközben pont azért kételkednek azokban, mert azok nem tudnak emberként viselkedni. És ez pontosan így van, a robotok ugyanis egészen más paramétereket és egészen másképp vizsgálnak ebben az esetben is.

Hogy honnan tudják, mitől minőségi egy tartalom? Például figyelembe veszik azt, hogy a különböző felhasználók mennyi időt töltenek az oldalon. Oldalon belül maradnak vagy lepattannak? Van-e a szövegben kulcsszóhalmozás? Olvasmányos-e a tartalom (megfelelően van-e tördelve, vannak-e benne kiemelések)? Csatoltak-e képet? Mutatnak-e az oldalra külső hivatkozások, amelyek azt jelzik, hogy más weblapok szívesen hozzák fel példának az adott tartalmat? Kellően hosszú-e a szöveg? Terjed-e a neten (megosztják-e)?

Szóval elég magabiztos az a robot, efelől ne is legyenek kétségeid, és azt se felejtsd el, hogy az algoritmus szemantikus nyomokat is vizsgál olvasás közben; például használsz-e úgynevezett környezeti kulcsszavakat, amiknek egy bizonyos témánál szerepelniük kell a szövegedben (lásd: SEO esetében érinti-e a tartalom a linképítést és a robots.txt-t).

6. Befolyásolja a webhely találati listán történő szereplését az oldal betöltési ideje?

Ez általában azért szokott felmerülni problémaként, mert nem mindegy, hogy mekkora képet töltesz fel az oldalra (és azokból is hány darabot).

Kezdjük a lényegi résszel: aki 3 másodperc alá szorítja az oldalbetöltési időt, az előnyt élvez, de ennek is megvannak a praktikussági okai (felhasználóbarátnak tarthatjuk azt az oldal, amelyet gyorsan elérhetnek a felhasználók).

A képek méretét célszerű 200-250 kByte alatt tartani, hogy ne okozzanak galibát. Egy több MB méretű fotó ugyanis hosszabb betöltési időt eredményez; már csak azért is, mert aki ilyet használ, az nem egyszer teszi ezt.

7. Számít-e, hogy hányszor szerepel a (főbb) kulcsszó egy tartalomban?

Legyen az egy blogcikk vagy aloldal, ez az egyik leggyakoribb kérdés a vonatkozó tartalom szerkesztése közben. A kulcsszóhalmozás pedig a mai napig releváns probléma, és ennek az az oka, hogy sokan összekevernek két dolgot.

Éppen ezért a válaszom: igen, számít, hogy hányszor használod a (főbb) kulcsszavadat a tartalomban, de nem úgy, ahogy azt elsőre gondolnád. Tilos ugyanis halmozni a kulcsszavakat. Mi azt szoktuk mondani, hogy 3000 karakternyi szöveghez 2-4 ismétlés bőven elég, és nem kell félni a ragozásoktól sem. Jessica Foster (Search Engine Land) szerint például nincs korreláció a kulcsszósűrűség és aközött, hogy mekkora organikus forgalom érkezik egy oldalra vagy posztra; és neki hihetsz, ő tényleg sokszor próbálta kideríteni az ezzel kapcsolatos igazságot.

Nyugodtan használhatsz szinonimákat is (sőt, kifejezetten jót tesz a szövegnek), a Google algoritmusa ugyanis nem hülye. Jobban érti a magyart, mint sok polgártárs, és a robotok a minőségi tartalmat keresik. Erről még fogunk később beszélni, érdemes emiatt kitartani.

8. Fontos-e noindexeltetni a pager- vagy szűrőlinkeket?

Abszolút, mivel duplikációkról vagy egymásra már-már a duplikáció határát súrolóan hasonlító aloldalakról beszélünk, amiken nincs önálló, egyedi folyószöveg. Alapvetően két kitiltási logikát különböztetünk meg:

• szekvenciális
• tartományi

Szekvenciális kitiltási logika

Szekvenciálisról akkor beszélünk, ha az oldal egy része (például a blog) az elemek számossága miatt több oldalra van tördelve, úgynevezett lapozókra vagy pagerekre. Ezeket könnyű felismerni, hiszen az URL-ben valami ilyesmit látunk:

domain/blog/page/2.

Ha ezzel semmit nem teszel, akkor feleslegesen nagy lesz az weblap indexbe küldött oldalainak száma, miközben teljes mértékben haszontalanok ezek az aloldalak. Itt két lépcsőben alkalmazhatunk kitiltást, de a robots.txt nem helyes megoldás.

Az első megoldás az, hogy minden pager oldal hivatkozza le kanonikusan a legelső (domain/blog) aloldalt. Ez egy laza útmutatás, és a kanonikus jelölést a Google nem köteles figyelembe venni, ezért azok beindexelve maradhatnak bizonyos esetekben. Határozottabb – és szerintem jobb – módszer az, ha ezekre az aloldalakra noindex, follow címkéket raksz. Most biztosan azt kérdezed, hogy miért ezeket, miközben az egyik tilt, a másik pedig enged? A válasz egyszerű: magát a duplikált aloldalt nem akarod indexeltetni, de mivel az aloldalon lévő cikkek mind egyediek, és a blog listaoldalakon kívül legfeljebb – nem tudatosan épített – cikkekben lévő belső linkek mentén térképezhető fel, ezért engedned kell a follow címke segítségével a belső linkek bejárását. Ezáltal az adott aloldalt nem indexeli be a Google, de a cikkekre tovább tud menni a robot, így fel tudja térképezni minden egyes alkalommal, és indexben fogja tartani azokat.

Tartományi kitiltási logika

Tartományi kitiltás esetében valamilyen szűrési feltétellel a webáruházban új tartományt nyitsz a terméklistákkal párhuzamosan. Ha ezt felrajzolnánk magunk előtt, akkor a legtöbb weboldal egy fordított fastruktúra lenne, aminek a tetején a főoldal helyezkedik el, és a szűrési feltétel tartománya egy olyan „oldalág” lenne, ami csak egy meghatározott feltételrendszer szerint nyílik meg.

Ezzel az a gond, hogy minden így generált szűrési aloldal feltérképezhető és beindexelhető, ezért egyrészt a módszer a teljes oldal feltérképezését lassítja, másrészt az indexben akar tartani olyan, önálló relevanciával nem rendelkező URL-t, ami a rangsorolásra alkalmatlan. Ezeket a tartományokat (például: domain/termekek/filter_45&72) noindex, nofollow címkével kell ellátnod, mert kizárólag rendezési vagy szűrési célra jött létre, és azok tökéletes duplikációi az eredeti terméklistának. Azért kell mindkettőből a tiltást alkalmazni, mert nem szeretnéd indexeltetni, valamint azt sem akarod, hogy a feltérképező robotok ezeken pörögjenek egész nap, és a végtelenségig generált szűrési feltételeken található termékeket nézegessék.

9. Számít-e a kép neve feltöltéskor? És mi a helyzet a videókkal?

Igen, számít, és legyen benne a kulcsszó, de halmozni ebben az esetben sem szabad.

Például: „seo_alapvelvek.mp4”. Ennél bonyolultabb nem is kell, ha a kulcsszavad az, hogy SEO alapelvek. Én is tudom, hogy kényelmesebb ezzel nem foglalkozni (ahogy épp leszedted a stockoldalról, vagy ahogy fotóztad, pl. IMG_4565), de hidd el, megéri figyelni az ilyen apróságnak tűnő dolgokra is.

10. Számít az, hogy milyen sok aloldal van a honlapomon?

Vagyis az, hogy mennyire bonyolult annak felépítése?

Mondok egy konkrét példát: van egy magánorvosi központ 30 szakterülettel (és legalább ennyi aloldallal, plusz blogokkal meg minden egyébbel), illetve ezzel szemben egy mikroszájttal rendelkező fogászat. Mit gondol ilyenkor a Google?

Nos, azt gondolja, hogy az az oldal, amely túl kevés tartalommal bír, valószínűleg nem jelentős forrás, vagyis alig lesz relevanciája a témában. Ha viszont túl sok a tartalom, akkor nem lesz elég hiteles, hogy rangsoroltasson mindent. Ez a téma amúgy áthallást mutat a fentebb ismertetett indexing témába.

Remélem, sikerült a 10 legérdekesebb kérdést összeszednem és megválaszolnom. Ha többre vagy kíváncsi, írj nekünk, és szívesen segítünk!