Kezdő bloggerek tizenkét kerülendő hibája

A közkeletű elgondolás szerint blogolni aránylag könnyű. Tény – ugyan mi magunk még nem próbálkoztunk ilyesmivel –, hogy egy koponyán belüli neuroendoszkópos műtét első ránézésre rázósabb ügynek tűnik, mint megírni néhány bejegyzést. Saját tapasztalatunk mégis azt mondatja velünk, a blogolás talán könnyebb egynéhány dolognál, de semmiképp se könnyű, főleg nem kezdő bloggerek számára.

Tizenkét hiba, amit a kezdő bloggerek elkövetnek

A blogolással kapcsolatos könnyelmű előítéletek valószínűleg arra a súlyos félreértésre vezethetőek vissza, miszerint ha valamit meg tudunk csinálni, azt el is tudjuk magyarázni. Logikusan hangzik, de fatális tévedés. Próbáljuk csak szabatosan, érthető és élvezhető formában megfogalmazni, hogyan kell csettinteni. Ugye nem is olyan egyszerű? Tetszőleges szakterületen blogot vezetni valójában olyan, mintha egy kisgyermeknek akarnánk SMS-ben elmagyarázni a cipőfűzés mesterségét. Nem lehetetlen, de állapodjunk meg annyiban, hogy nem is könnyű. Szerencsére akárcsak a cipőfűzés, ez is tanulható. Íme a kezdő bloggerek 12 hibája.

1: A keretek hiánya

A kezdeti hév mindenkit elragad. Az ilyenkor meginduló ötletlavina számos jó ötlettel áraszthatja el az embert, így könnyen irányt tévesztünk. Egy jó ötlet még nem feltétlenül szolgálja eredetileg meghatározott célkitűzéseinket. Épp ezért fontos már az elején eldönteni, pontosan milyen kereteket között akarunk dolgozni, milyen formátumok segítik vállalkozásunkat. A későbbiekben pedig ezek alá rendelni szárnyaló kreativitásunkat.

2: Hangnemtévesztés

Minden kétséget kizáróan Eukleidészi pontossággal is megfogalmazhatjuk a cipőfűzés lépéseit. Ez kiváló megoldás, ha az iroda másik felében ülő három szakember számára indítottunk blogot. Ha azonban mégis szélesebb közönségre szeretnénk szert tenni, hangnemünket, szókészletünket és általában szövegvezetésünket valahol a precíz szakmaiság és valamivel profánabb hétköznapi nyelvezet között kell tartanunk. Ezt a középutat amúgy könnyen megtaláljuk, ha valóban kommunikálunk laikus érdeklődőkkel, felmérjük pontosan meddig terjed tudásuk, mit tekinthetünk alapvető ismeretnek, honnan érdemes kiindulni.

3: A fűzfapoéta esete

Írni többé-kevésbé mindenki tud, a többé vagy kevésbé felismerésére viszont már kevesen képesek, kiváltképp ha saját munkájukról van szó. Épp ezért céges blogunk virtuális hasábjain inkább ne engedjük szabadjára a középiskola végén elfojtott irodalmi ambícióinkat. Nagyon valószínű, hogy a kedves olvasó nem Hemingway második eljövetele, de még ha az is, a kifejezetten üzleti célok elérésére szánt blog nem feltétlenül az a felület ahol az ilyesmi megtérül. Komoly fegyvertény, ha egy bejegyzés egészséges mértékben reflektál személyiségünkre, de ne üljünk fordítva a lóra: tartsuk szem előtt, hogy miért olvasnak minket.

4: Fókusz nélküli tartalom

Bármit is írunk, valamiről és valakinek írunk. Ha blogot írunk, a következőkkel kell számolnunk: a közönségünk konkrét, könnyen adaptálható információt keres, és nem fog egy cikk elolvasására 4 percnél többet szánni. Ökölszabályként azt mondhatjuk, hogy ha bejegyzésünk tartalmát nem tudjuk egy pár soros bekezdésben meghatározni, inkább el se kezdjük.

Másfelől közelítve viszont kerüljük azokat a nagyvonalú irományokat, melyek komplett iparágak és világrendek működését próbálják háromezer karakterbe sűríteni. Szerencsésebb inkább szerényebb, de belátható témákat választani, melyek feldolgozásának gyakorlati haszna elérhető távolságban van.

5: Céltalan ötletbörze

Az írás kiváló eszköze a gondolkodásnak. Egy jó ötlet leírása, görgetése sokat segíthet a kreatív folyamatokban, de közel sem kívánatos végeredmény. Bejegyzéseinknek nem gondolkodásunk folyamatát kell tükröznie, hanem egy jól körülhatárolt témakörre kell reflektálnia, lehetőleg úgy, hogy az mások számára könnyen megközelíthető legyen. Ha fejben vagy írásban, de már kigondoltuk a témát, mindenképp érdemes vázlatot írni, ezzel felállítva egy kívülről is értelmezhető narratívát szövegünknek.

6: Konkrétumok hiánya

Tagadhatatlanul több munkát igényel, de fontos hogy helyenként konkrét adatokra, számokra hivatkozzunk fejtegetésünkben. Ez az olvasó számára a bizonytalan meditáció szintjéről a számon kérhető tények talajára helyezi irományunkat. Manapság már igazán nem megerőltető mutatvány néhány statisztikát vagy tanulmányt előteremteni az internet rengetegéből, éljünk a lehetőséggel!

7: Plagizálás

Ezt elég röviden össze tudjuk foglalni: NE!

Azonfelül, hogy mind a felhasználók szemében, mind általánosságban nézve kevés visszataszítóbb és visszásabb dolog akad, mint mások szellemi termékének meglovasítása, a Google is bünteti. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy értékesnek ítélt bejegyzést, cikket, képet ne lehetne átemelni, ha becsületesen lehivatkozzuk az eredeti forrást, vagy saját keretek között fel- / átdolgozni. Egyszerűen megfogalmazva, ha komoly munkát végeztünk vele, és saját értéket adunk hozzá, az már nem plágium. Fontos, hogy 1:1-ben ne emeljünk át anyagokat.

8: Ha még a szerző sem olvassa el…

Hogy a költőt idézzük: “akkor van vége, amikor vége van”. Az írás nem ilyen. Egy becsületes szöveg akkor tekinthető késznek, ha megírását követően kellő időt szántunk átolvasására, elütések, félrefogalmazások javítására. Kétféle ember van: aki hibázik, illetve aki hibázik, majd helyrehozza. Ha egy mód van rá, tartozzunk az utóbbiak körébe!

9: A soha el nem készülő bejegyzés esete

Az előbbiek inverze, ha nem tudjuk befejezni bejegyzésünk csiszolását. A kezdő bloggerek már valószínűleg szenvedtek hasonló kórságtól, de most szállítjuk a megoldást: nem lehet befejezni. Abban az értelemben legalábbis biztosan nem, ahogy egy jégkrém végére lehet érni. A világon nem létezik olyan szöveg, amit ne lehetne még tökéletesíteni, folytatni, csinosítani. Ebből adódik, hogy csak azért létezhetnek mégis bejegyzések, cikkek és könyvek, mert alkotójuk egy korai pillanatban engedte útjára alkotását.

Nehéz volna egy vegytiszta pontot meghatározni, mikor érdemes felhagyni a polírozással, ezért inkább azt javasoljuk, hogy mindenki saját képességei és belátása szerint szabjon magának egy időbeli korlátot, amin felül már egyszerűen nem éri meg a szöszmötölés.

10: Akadozó tartalomfolyam

Kétszer ad, aki folyamatosan ad. Próbáljunk meg valamilyen strukturált beosztás alapján, kiegyensúlyozott módon tartalmat szolgáltatni. Ha ez heti három bejegyzés, akkor heti három, de tartsuk magunkat hozzá. Ha lojális közönséget akarunk, lojális tartalomszolgáltatást kell vállalnunk. Használjunk naptárat, tervezzük meg előre milyen bejegyzéseket akarunk közreadni a következő pár hétben, így saját időbeosztásunkat is segítjük.

11: Fától az erdőt

Fontos, hogy megfelelő mércék alapján értékeljük blogunk sikereit. Kezdő bloggerek gyakran esnek pánikba, amikor pár nap vagy hét után megtorpanni látják növekedésüket. Ez természetes. A helyes perspektíva, ha az exponenciálisan növekedő organikus növekedésre koncentrálunk, és kivárjuk amíg a keresőmotorok megteszik a dolgukat. Ez persze türelem kérdése is, de sokat segíthetünk magunkon, ha olyan “örökzöld” bejegyzéseket készítünk, melyek hosszútávon is megállják a helyüket, jó minőségűek, így idővel elérésünk jelentős részéért is felelősek lehetnek.

12: Kiaknázatlan lehetőségek

Ne felejtsük el miért kezdtük el. Hiába értünk el terebélyes közönséget, ha végül nem tudtuk őket céljainknak megfelelő irányba terelni. Ha konverziót is akarunk, vegyük rá közönségünket hírlevél feliratkozásra, ajánlhatunk exkluzív tartalmat és egyéb kiváltságokat. Ha szorgosan építjük adatbázisunkat, egyfelől karnyújtásnyira kerülnek a potenciális vásárlók, másfelől többet tudhatunk meg célközönségünk összetételéről.

Közzététel dátuma: